Nem lesz semmi baj OS

Cím: Nem lesz semmi baj

Szereplők: Sehun, Yixing (exo)

Műfaj: smut, fantasy, erotikus novella

Korhatár: 18

Bétázta: Sumire

A fiú arca szoborszerű tökéletességben tündökölt a félhomályba borult helyiségben. Vonásai egyszerre voltak lágyak és határozottak, szigorúak és kedvesek, fagyosak és melegséggel teljesek. Egész megjelenésében volt valami tiszteletet parancsoló és magasztos, ami egy másik kor szellemét idézte közénk a kis szobába.

A tény, hogy ő több, mint háromszáz éves, elsőre sem hatott hihetetlennek ismerve őt, látva viselkedését, hallva beszédét, melyek önmagukban is a történelem megelevenedései voltak. Teljes lénye olyan volt, mintha most mászott volna le egy tizennyolcadik században játszódó film vásznáról, pedig ő eleven volt, még ha felfoghatatlannak tűnt is elsőre, hogy vámpírok tényleg léteznek.

Mindeddig szinte tökéletességbe dermedt jelenléte csókunkat követve esetlennek tűnő mozdulatsorba fordult, s sietve indult meg az ajtó felé.

- Ne... Kérlek, kivételesen maradj! - nyúltam keze után, és visszahúztam őt magamhoz. Oltalmazón simult rám teste, melynek hidege még a pulóver vastag pamutján is átitatódott.

- Sehun... Tudod, hogy nem lehet. Még bajod esne, s azt sosem bocsájtanám meg magamnak. - Megbűvölten figyeltem őt; imádtam nézni, ahogy csókra teremtett ajkaival formálta szavait, melyeket a legkörültekintőbben ejtett ki, mintha minden egyes szónak fontos jelentősége lenne életében.

- Nem lesz semmi bajom... Bízom benned! - karoltam át nyakát, s ujjaimat tarkójának selymes, rövidre nyírt hajszálaira simítottam, de ő szinte rögvest kezem után nyúlt, s próbálta lefejteni magáról őket.

- Ne csináld ezt, Hunnie... Ez nem játék. Én még sose csináltam ilyet, mióta... - sokat sejtetően nézett rám, s mivel ebben a témában mindig nagyon határozott volt, tudtam, hogy nincs sok esélyem, de ez alkalommal nem akartam ennyiben hagyni a dolgot. Egyszerűen nem, hisz minden porcikám csak utána vágyódott.

- Yixing... Én tudom, hogy nem lennél képes bántani engem... Biztos vagyok benne, hogy semmi bajom nem lesz - simultam hűvös ajkaira. Csókommal próbáltam meggyőzni, megnyugtatni s izgalomba hozni egyszerre, hogy végre ellentmondjon vasakaratának, és érezhessem kínzó tökéletességét magamban.

Ellenkezése egy pillanatig alábbhagyott, amit igyekeztem kihasználni, s tetteimmel tovább marasztalni a habozó fiút. Óvatosan cipzáraztam ki nyakára záródó pulóverét, így fokozatosan tárult elém makulátlan, hófehér bőre, mely a hold sugaraitól gyöngyházfénybe borult.

- Gyönyörű vagy - bukott ki belőlem, de szerencsére ez alkalommal nem kezdett el mentegetőzve kitérni bókom elől, s nem rejtette el újra önmagát. Most hagyta, hogy gyönyörködjek igazgyöngy szerű testében, melyet úgy bújtatott szürke, közönséges ruháiba, mint a kagyló héja teszi kincsével.

Lassan húztam az apró kocsit, mely a cipzár fogain előre kijelölt útján haladt tovább, felfedve szerelmem meztelen mellkasát, míg végül a kis kocsi a sín végéhez ért, s én szabadon érinthettem meg őt. Ujjhegyeim félve értek a hűvös testhez, ám ridegségével ellentétben bőre lágy és selymes volt. Féltem, hogy újból meghátrálásra késztetem vágyakozó érintéseimmel, de oly régóta álmodoztam már erről, hogy végre korlátok nélkül szerethessem őt.

Tenyeremet lassan izomkötegekkel barázdált hasára simítottam; éreztem, ahogy megborzong, s kicsit elhúzódik, de nem hagytam neki; felé lépve kényszerítettem az ágyra. Zavartan ült ott, láttam rajta, hogy folyamatosan a benne dúló érzelmekkel küzd, hisz egyrészt sosem okozna nekem fájdalmat, ám lénye egy darabja mégis vad és kiszámíthatatlan.

Azonban én nem vártam meg, hogy esetleg akaratom ellenében döntsön. Letérdeltem az ágy mellé, s rajta pihentetett tenyeremet lassan vezettem feljebb. Puhán érintve hűvös testének szegleteit, a hasán domborodó izmokat, enyhén szőrös mellkasát, majd felérve mohón fontam kezem nyaka köré, s húztam le magamhoz egy csókra.

Ajkai eleinte vonakodva viszonozták érintéseimet, de éreztem, hogy egyre nehezebben fogja vissza a benne tomboló ösztönlényt. Nyelve időnként határozottan bitorolta lényemet, átvéve az irányítást változtatta csókunkat egyre szenvedélyesebbé, majd újra tudatossá vált, s puha, hárító csókokkal zárta a könnyedén tovaillanó pillanatot.

- Ne fogd vissza magad, szívem... Nem lesz semmi baj - ismételtem el újra, kicsit önmagam megnyugtatására is a már sokat hangoztatott mondatot. Bár tudtam, hogy sosem tenne tudatosan olyat, amivel nekem fájdalmat okozhat, de valójában csak remélhettem, hogy a benne élő másik énje nem egy vadállat.

Némán biccentett felém, mire én kissé türelmetlenül hátradöntöttem őt az ágyon, s fölé mászva simultam izmos hasára. Időnként apró csókokra váltottam, vagy csak ajkaimmal vagy épp nyelvemmel simítottam végig hűvös testének tökéletességén, egyre feljebb haladva térképeztem fel minden porcikáját.

Kezdtem mind nehezebben viselni ágyékom vad lüktetését, ám ebből a szenvedélyes pillanatból a szeretett férfi különös reakciója rántott ki. Épp mikor kulcscsontja tövéhez értem, s orrommal nyakának finom bőrét érintettem, Yixing összerándult, óvatosan tolva el nyakától. Értetlenül néztem rá, mert nem értettem, mi lehet a gond. Aztán eszembe jutott, hogy ő vámpír, és talán kellemetlen érzés neki, ha nyakához érek.

- Egy rossz emlék? - kérdeztem félve attól, hogy most mindent elrontottam, de ő elmosolyodott.

- Nem. Csak érzékeny a nyakam. Tudod, igazán csiklandós volt, amit az imént csináltál - dörzsölte meg kicsit az említett területet.

Mondanom sem kell, minden aggodalmam egy szempillantás alatt elillant, s arcomon őrült, szerelmes mosollyal bújtam vissza nyakába. Annyira aranyos tudott lenni, néha még én is meglepődtem, hogy mennyire, de ezúttal nem finomkodva, hanem szenvedéllyel fűtve közelítettem hozzá, s nyaltam végig erogén zónáján, mellyel most egy férfias nyögést váltottam ki belőle.

Nem bírtam tovább. Megszabadulva pólómtól egy szál vékony melegítőalsóba rejtve ágaskodó vágyamat ültem ölébe, s ráborulva testére forrott össze ajkunk. Ahogy kemény ágyékunk egymáséhoz simult a vékony textilen keresztül Yixing erőlködése a tudatos cselekvésre mind halványabbá vált, s ezzel együtt kezei életre keltek, és határozottan zárta derekam köré őket, közelebb vonva ezzel önmagához.

Halk nyögéseket váltott ki belőlem minden egyes érintése s testének forró közelsége; felegyenesedve csúsztam kicsit hátrébb rajta, combjaira helyezkedve, szememet egy pillanatra sem elemelve igéző, barna íriszéről, mellyel magához láncolta pillantásom. Lassan gomboltam ki nadrágját, kiszabadítva érdeklődő férfiasságát farmerbörtönéből.

A Hold fénye látni engedte elém táruló vágyának fizikai valóját, mely lüktetve simult tenyerembe, ám ekkor Yixing hideg keze csuklómra zárult.

- Várj! Sehun... Biztosan ezt akarod? Én tényleg nem tudom, mit vált majd ki belőlem ez az egész. Ha ezt így folytatod, teljesen el fogom veszíteni az önuralmamat. Nem leszek önmagam, hanem valami szörnyeteg… - halkult el a végére, ám én tudomást sem véve ellenkezéséről kezdtem lassan mozgatni kezemet.

- Ismerlek Yixing... Jobban, mint bárki más. Gyerekkorom óta mellettem vagy, és láttam már minden arcodat. De biztosan tudom, hogy egyik sem szörnyeteg. - Részemről én ezzel lezártnak tekintettem a dolgot, s követve vágyai ritmusát mozgattam lassabban vagy épp gyorsabban kezemet, tenyerembe zárva kemény férfiasságát.

Yixing feladóan bólintott, majd hátra dőlt az ágyon, s átadta magát az élvezetnek. Eleinte csak időnként sóhajtott fel mély, vággyal terhes hangon, de percekkel később passzivitása már a múlté volt, s határozottan tepert maga alá. Pillanatok kérdése volt, hogy meztelenül remegjek karjaiban, egyre csak őrjítő érintéseitől szenvedve.

Bal karja derekam alatt pihent az ágyon, nem törődve súlyom terheivel, míg jobb kezét oldalamon egyre lejjebb simítva okozott gyötrelmes pillanatokat nekem. Kínzó lassúsággal érintette végül tenyerét lüktető vágyamra, majd szoros bilincsként zárta rám ujjait. Hangos nyögéseim lavinája még csak ekkor indult meg, vadsággal fűszerezett szenvedélye felkorbácsolta eddig sem megbúvó érzéseimet.

- Végre... - szaladt ki számon a megkönnyebbülés, hisz oly rég óta vágyakoztam megtapasztalni a Yixingből - csak bizonyos esetekben - előtörő vadságot. Emlékszem, először akkor láttam ilyennek, mikor gyerekként emberrablók áldozata lettem. Apám ugyanis nagyon vagyonos ember volt, így talán nem is érte váratlanul az események ilyetén való alakulása.

Egy sötét szobában megkötözve, rémülten vártam, hogy valaki megmentsen. Szigorú édesapám, forrófejű bátyám, vagy épp egy bátor rendőr, de arra egyáltalán nem számítottam, hogy pont a mindig kedves és törődő Yixing ront majd be dühtől tomboló tekintettel, s gázol át elleneimen, csak hogy utána oltalmazó ölelésébe vonva juttasson vissza apámhoz épen s sértetlenül.

Ugyanez a tűz éledt most is szemében, mikor nyakamat lassan harapdálva űzött a megtébolyodás felé. Keze vadul kényeztetett, miközben jeges csókokkal borította mellkasomat, s apró harapásokkal jutalmazta mellbimbóimat.

Ám ekkor eleresztett fagyos bilincsként rám záródó keze, s szenvedéseim újabb módját találta meg. Éreztem hűvös nyálától nedves ujjait, ahogy olvadó jégcsapként simítanak gyengémre, majd lassan testemet átjárta belülről a testéből áradó hideg.

Különös érzés volt, jóval fájdalmasabb annál, mint amire számítottam. Testem önkéntelenül feszült meg, s záródott köré, miközben ő türelmét vesztve kezdte mozgatni ujjait. Elveszítettem őt, szeméből eltűnt a törődés fénye, s helyén az ösztönlény kielégülésének vágya gyulladt, fájdalmasan szenvedélyes mozdulatokra késztetve szerelmemet.

Szememet összeszorítva kezdtem átadni magam a csalódottságnak, melyet durvasága váltott ki belőlem, ám pillanatokon belül ajkai gyengéd csókjait éreztem szemhéjamon, s vele együtt leheletnyit mozdulatai is szelídültek.

- Sajnálom, kicsim - suttogta arcomat végigsimítva szavaival.

Pillanatnyi késedelem után mélyre törő mozdulatait mezítelen testének közelsége változtatta tökéletessé. Keményen simult össze férfiasságunk, miközben ujjai az eksztázis felé hajszoltak. Néhány vágytól izzadt perccel később forróságom szinte végigégette Yixing közelsége miatt kihűlt bőrömet.

Szívem majd kiugrott helyéről, miközben elárasztotta lényemet a kielégülés mámoros érzése. Pihenni akartam; megnyugtatni hevesen kalapáló szívemet, összerendezni vadul csapongó gondolataimat, ám szerelmem nem hagyott. Fölém térdelve állt meg ajkaim közelében, s bebocsájtást kérve vezette lüktető vágyát ajkaim közé.

Először kissé meglepett a dolog, de hát én akartam, hogy szabadon engedje a benne rejlő szenvedélyt, ám pillanatokkal később egyre inkább kezdtem élvezni a dolgot. Tagja legalább olyan hűvös volt, mint teste többi része. Az érzés egészen hasonlatos volt ahhoz, mint mikor nyáron egy jégkrém hűvöse simult nyelvemre.

Hamar rájöttem, hogyan okozzak örömet neki ajkaimmal, melyet ő mély, állatias nyögésekkel hálált meg. Megigézve pillantottam fel rá, s kezem akaratlanul is hasára tévedt, éreznem kellett tökéletes izmainak keménységét, bőrének selyem tapintását. Körmeimet kiengedve karmoltam rajta végig óvatosan, miközben teljes méretét ajkaim közt éreztem.

- Imádlak... - nyögte kéjtől hörgő hangon, s még fel sem fogtam, de ő máris pózt változtatott, s fölém támaszkodva hatolt belém. Ajkaimat ekkor hangos nyögések hagyták el, ahogy feszítő valója türelmetlenül vette birtokba testemet, újabb és újabb érzéki csókkal finomítva szerelme hevét.

Kezeim formás fenekére siklottak, hogy ott markomba zárva vonhassam még közelebb magamhoz kedvesem kéjesen vonagló testét. Minden mozdulata egyszerre volt kínzóan fájdalmas és őrjítően élvezetes, ahogy átjárta testem a jeges érzés, mely legalább annyira perzselően égette lelkemet.

- Szeretlek... Yixing - nyögtem nyakába bújva, mire ő újfent összerándult a csiklandós érzéstől.

Ekkor vált nyilvánvalóvá számomra, hogy hiába tett kegyetlen dolgokat életében, s fog akár a jövőben is. Joggal mondhatná rá akárki, hogy szörnyeteg, de én örökké szeretni fogom őt, szívem legőszintébb melegével…

~Xiumaru

(Budapest, 2015.)