Cím: Ölelésedre vágyom
Szereplők: Minseok,
Jongdae (exo)
Műfaj: egyperces
Korhatár: 12
Feladatot adta: Ziluolan
Xiao
Megjegyzés: a témától
picit most én is eltértem, illetve tovább gondoltam azt. A történetet a kép
ihlette. Továbbá a szöveg egy kis szabad versemre épült, amit lehet, nem sokan
fognak tudni értelmezni, de bízom benne, hogy lesznek, akik igen. :) A történet
Minseok szemszögéből íródott!
Elfogadtam, hogy ami köztünk volt, annak nincs jövője már, de lényed kitörölhetetlen
űrt hagyott maga után. Kínoz minden reggel, mikor nélküled ébredek fel
ágyunkban, s csak párnád fakó illata nyugtatja vigasztalhatatlan szívem
bánatát.
Mardos az érzés, mikor meglátok valakit, kinek mosolya
tiédet idézi, ami oly sok boldog pillanatot okozott, szerelmem. Mindig is rabja
voltam sokat ígérő ajkaidnak, de leginkább azt imádtam, mikor gyermeki módon
nevettél rám. Olyankor egész arcod ragyogott, s mintha csakis nekem szólt volna
az a gyorsan tovaillanó, gyönyörű pillanat.
Éget legbelül, amikor szikrázó szemeidet valaki másra
emeled, s a pillantások, melyek eddig csak enyémek voltak, most már máséi. Hiányzol
minden percben, mikor hallok egy rossz viccet, vagy ha egy párocska sétál kézen
fogva előttem az úton, miközben én csak érintésed emlékével küzdő magányomat
látom visszanézni a kirakat üvegében.
Kegyetlen módon elraboltad szívemet, s vele lényem
egy részét is fogva tartod; úgy érzem, nem lehetek többé az, aki nélküled
voltam. Kérlelhetetlen hasít belém a fájdalom minden alkalommal, mikor
újra látlak, s tudom, már nem vagy enyém, többé nem. Reménytelenül elvesztem,
s nem tudok nem részed lenni, kedvesem. Mindenem csak utánad sóvárog, csupán
eszem tudja, hogy jobb így neked.
Szeretlek. Menthetetlen vágyom ölelésed
melegére, illatod nyugtató aromájára, s hangod szívemet érintő tónusára. Örökké
csak hozzád bújva léteznék, hogy ne fájjon többé, hogy ne kínozzon a soha meg
nem érkező boldogság reménye. Felemészti lényemet lassacskán az érzés,
én mégsem bánom...
Nem akarok véget vetni létemnek, sem távol lenni tőled, szerelmem! Jól
tudom, hogy soha nem ébredhetek már karjaidban, de amíg percről-percre maróan
kínoz a fájdalom, addig tudom, minden szó és érintés igaz volt, s nem csak álom.
Én már csak egyetlen ölelésedre vágyom...
"Már mindennek vége...
Tudom.
Kínoz, mardos, éget.
Hiányzol.
Kegyetlen, kérlelhetetlen, reménytelen.
Szeretlek.
Menthetetlen, örökké, felemészt.
Álom."
~Xiumaru
(Budapest, 2015.)
Szia :D
VálaszTörlésAz utolsó bekezdésig meg voltam győződve, hogy átvertél, mikor azt ígérted, hogy "optimista" nézőpontból íródott. (Tudom, hogy képes lettél volna rá. D:)
Olyan szépen írtál már megint, hogy nem kicsit összeszorult a mellkasom a történet közepe felé. ><
Az meg különösen sokat dob az írásaidon, hogy mostanában beleszövöd a történetbe a verseidet vagy éppen azokra építed fel. :D Örülnék, ha nem csak azok a versek kerülnének fel ide, amiket felhasználtad valamilyen fichez, hanem "csak úgy" írtad őket. *-*
És igazából így belegondolva nem tértél el a témától, hiszen minden megvolt benne, amit kértem (legalábbis a háttérinfókkal kiegészítve). :D
Nagyon szép lett egy az egyben, és habár ilyen szomorkás, imádtam. <3 (De azért nem bántam volna egy jó kis XiuChen fluffot. *-*)
Köszönöm, hogy olvashattam. :D
Szia!!
TörlésLátod, én nem hazudtam neked, feltételezz is rólam bármit:P:P
Nagyon örülök, hogy tetszett neked! :) Nem nagyon van más használható versem. Általában az adott történetet és a verset párhuzamosan írom meg, vagy megírok egy szöveget és bizonyos sorait kiveszem és átalakítom egy verssé, szóval egyik a másikat általában úgymond kiegészíti, vagy teljesebbé teszi, nem tom...
Legutóbb fluff volt, szóval nem lehetett ez is fluff, arról nem is beszélve, hogy Xiuchennel majdnem mindenki fluffot ír, szóval már csak azért se...!! :D
Köszönöm, hogy írtál! és örülök, hogy megfelelt a témának, igazából ugye ott tértem el, hogy arról volt szó a szerelmi hármasban a szeretett fiú ne szeresse viszont, ami végül teljesült is, csak azért mégis csak jártak! :) Na de mindegy... :D
Pusza :)
Xiumaru^^
Rágjam meg őket. :'(
VálaszTörlésMindig meghatódom. Oké hogy nem lett az a nagyon szomorú hangulata, bár az eleje szerintem olyan hatást kelt. De annyira szép, és át éreztem, ami nem jó mert én is voltam így. :D Azóta meg Sehol semmi. :) De akkor is át éreztem és csodás lett. :3
Hát szió! :)
TörlésNagyon boldoggá tesz, ha olyan dolgot sikerült megfogalmaznom, amely érzésre ráismertél! Igazából pont ma olvastam egy olyan története, ami a szerelmi bánatot azzal zárta, hogy a fiú öngyilkos lett. Az is motivált kicsit, hogy ne csak ilyen értelemben vett szomorú végű történetek legyenek. :) Köszönöm nagyon, hogy írtál, igazán hálás vagyok! :)
Xiumaru^^
Sziaa.~
VálaszTörlésNe szamits hosszu kommentre, valamiert a gepem nem akar eletet lehelni magaba, es ez jelenleg igen felbosszantott.
Mikor emlitetted ezt a kis szosszenetet, akkor erosen remenykedtem abban, hogy ne fluff legyen.:D Ezaltal nagy orommel fogadt, mikor egy kisse dramaibb hangvezelu muvet kellett olvassak. Ezzel a parossal epp azert nem nagyon olvasok, mert - egyreszt keves jo van, masreszt - szeretnek fluffokat irni roluk.
Mondtam en, hogy Minseok van oda Jongdae-ert! xD Ez most pont jol jott ki. Eszmeletlen szepen fogalmaztad meg. Ezt a rovid tortenetet olvasva ismet tudatosult bennem, hogy miert is szeretem jobban az ilyen hangvetelu sztorikat. Nem mindenkinek sikerul a dramai hatast tokeletesen atadni, de te nem ilyen vagy. Valahogy a szomorkodast elnyomja a gyonyorkodes, melyet az irasmodod valt ki az emberbol. Mindig meg tudsz lepni, s ha mas nem is, de remelem te meg sok XiuChent irsz majd a nepnek, ami nem epp fluff temaban irodik.
Nagyon banom, de jelenleg mast nem tudok felhozni.:/ A vers szokas szerint csodasan magaba foglalta a tortenetet, igy arra mar ki sem ternek, de emiatt meg mindig kulon dicseret jar!:)
Varom a kovetkezo tortenetet! Koszonom, hogy olvashattam!
Sumire
Szia!
TörlésUh, hát milyen a hosszú komment, ha ez nem az?:)
Nagyon köszönöm, hogy átnézted a szöveget nyelvtanilag.
Pontosan ez a bajom nekem is a XiuChenekkel, hogy mind fluff szinte. Szóval fel sem merült bennem, hogy azt írjak, meg annyira nem szeretem azt a műfajt, hogy pár napon belül kettőt is írjak! Kyungsoo Potterrel most kiírtam magamat fluff terén, ha csak nem kapom feladatba... :D
Köszönöm, hogy írtál! <3
Xiumaru^^
Szia :D
VálaszTörlésHát őszintén megmondom, nagyon nem erre számítottam, de nagyon tetszett :3 Általában mindig olyankor találok ilyen jellegű írásokat mikor nincs hozzá hangulatom, szóval nem is szoktam elolvasni őket, de most valahogy nagyon illett ide, főleg hogy közben elindult az Open Arms méghozzá Baek, Chen, Do, Luhan előadásában, és (nem ismerem a szövegét, nem azért) de nekem nagyon összeillett a kettő.
Na mindegy, nem ezt akartam, a lényeg, hogy nagyon tetszett, köszönöm, hogy olvashattam ^^
Szia!
TörlésIgen, valóban az ilyen témájú írásokhoz szükséges egy fajta hangulat, ami vagy van, vagy nincs.:) De örülök, hogy ennek ellenére elolvastad! Nagyon örülök, hogy tetszett! Köszönöm, hogy elolvastad és írtál!
Xiumaru^^
Szia! :)
VálaszTörlésElhiszed, ha azt mondom, mire a végére értem ennek a kis történetnek, már el is felejtettem arra figyelni, amire kértél? Magával ragadott ez a szomorú édesség, amit a belecsempészett szavak tovább erősítettek. :) Nagyon szeretem az ilyen hangulatú írásokat, és te magasabb szintre is emelted az egészet a saját verseddel. Eszembe jutott róla a szürrealizmus (:D), hiszen erre jellemző a szabad asszociációk használata, a versed pedig számomra ilyen hatású volt, mintha a szavak egymásra fűződve kúsztak volna elő a tudatalattidból :)
Csak jót tudok mondani erről az írásodról is; nagyon szépen játszottál a szavakkal, elrejtve vagy épp kidomborítva őket, és párbeszédek vagy mozgalmas események nélkül is teljes, kerek művet alkottál. :)
Azt az egyet viszont nem értem, hogy ugorhatott be neked egy ilyen melankolikus kis egyperces arról a cuki ölelkezős képről. Talán a történet írta meg magát, de így volt tökéletes. :)
Köszönöm, hogy olvashattam. <3
sziA!
TörlésAhh, hihetetlen, hogy erre a szép kommentre elfelejtettem válaszolni, pedig teljesen abban a hitben voltam, hogy megtettem. Nagyon szeretem ezt a képet és a két fiút is, talán ezért tudtam valamennyire mélyre nyúlni a saját lelkembe is, ahonnan elő-előtörtek ezek a random szavak. Köszönöm szépen a kedves szavakat, nagyon-nagyon sokat jelentenek!! <3
Xiumaru
Szia!
VálaszTörlésMindig nagyon élvezem, habár én nem az ilyesféle írásokhoz vagyok szokva, mikor téged olvaslak, hogy mennyire másként fel lehet fogni egy történetet, egy fanfictiont - egy mindennapi bloggernek soha még csak a gondolatai környékére sem sodródna bármi olyan ötlet, amelybe te az elképzeléseidet ismeretlen színekbe bontod: tényleg, valóban affélékbe, amelyhez fogható igazán kevéske bukkan fel a magyar (és sok más nyelvű, ezt biztosíthatom), feltörekvő alkotók hagyatékának kavalkádjában. Szerintem remek dolog, hogy te nem törekedsz a hagyományos, konvencionális, mondhatni kánonná avatott történet keretéhez, épp úgy feszegeteg annak alig tapintható s ritkán súrolt határait, ahogy az neked tökéletes, és azt hozod ki belőle, amit a legjobban lehet. Úgy tűnik, távolról, üres szemlélőként figyelve csupán, minthogy ha boszrokányság lenne, mikor azonban a végére ér az olvasó s leülepszik a fejében, az egész olyan egyszerűvé válik... és mégis, másnak soha eszébe nem jut, ettől pedig rettentően különleges.
Igazán sokat mélyíti, szépíti az írást az, ahogyan a verset beleszövöd. Ha valaki nem tudja értelmezni magának önmagában, a köréje épített egyperces úgy vélem, mindent megmagyaráz. Egy pillanatra elgondolkoztam most, olyan egész mind a kettő, eldönthetetlen, a vers fonódik-e a történethez, vagy ez a rövidke részlet adja-e a versnek a megérdemelt rizsszirom-viharát. De persze ez talán lényegtelen is az írásod szempontjából, mindenestre nagyon okos ötlet egy ilyen bravúrral ékesíteni egy-egy művet, és be kell vallani, a próza vegyítése a költészettel nem megy mindig tökéletesen, nehéz, főleg, ha az embernek nem könnyen jön a tollára rím, neked azonban ez, ahogy megismertem, nem okoz fejfájást :) Nem szeretnék verselemzést tartani, bár afelé húz egy csöppet a szívem, de nem is igazán megy nekem, meg hát nem ezért merészkedtem ide hozzád; a versike igéit és mellékneveit viszont mindenképp ki szeretném emelni, főképp az expresszivitásuk miatt, mellyel hibátlanul teremtik meg a hangulatot a történetnek, s összefűzik, egymásba terelik azt. Nagyon jól tudod használni a szavakat, hogy melyik érzelemre kell most, hogy hassanak, tényleg, te értesz hozzá, és anélkül, az olvasó észrevenné, fölkúszik rá ez az egész - nincs benne semmi mesterkéltség, az, ami, nem ígér többet, s mégis nagyobbat ad.
Amit szeretnék megemlíteni - bár ez lehet, csak az én ízlésem miatt van így -, az a mondatok tömörsége. Én nagyon rossz példa vagyok erre, mert ha egyszer elkap a hév, egyetlen sorral sem bírok leállni, de úgy érzem, az egyperces létének ellenében, egyes részek megérdemeltek volna egy kevés megtoldást: nekem hiányzott még egy kicsi a kapcsolat megjelenítéséről, még egy-két emlék, bevillanás, valamihez hasonló illat (ami maga megjelent, de nekem valahogy nem kötődött semmihez, nem éreztem igazán), valamilyen szikraszerű érzés, ami az olvasót is úgy lángba borítja egy suhanó pillanatra, mint az áramcsapás... és gondolom nem volt a témája se a versnek, se a történetnek, de a színek üres helye számomra feltűnő volt (tudom, hogy nem te vagy az, akinek a színek érzelmi fontosságáról kell beszélnem, ezt nem is teszem, de mindenképp feltűnt, hogy nem jelenik meg benne egy árny fénynyoma sem). Egy pár vonás reminiszcencia emellett mindenképp mélyítette volna ezt az egypercest, bár lehet, ezt csak a bensőm azon része súgja, mely szívesen olvasná még az előzményeket is még tovább. Egy üres szoba vagy félbehagyott könyv, csak ilyen apróságokra gondoltam :D Ami egyébként kizökkentett, az a "rossz vicc" megjelenése volt - valahogy nem illett a kínzóan lángoló fájdalom közegébe, nem csak, mint hangulatiság, de mint szóhasználat egyaránt.
TörlésÓ, igen, és amit egyébként szerettem volna tényleg kifejteni (ahogy visszaolvasom most, kicsit elkalandoztam), az a mondatok tömörsége. Egy kicsit úgy éreztem, nem szállnak olyan szabadon, és ugyan te egyáltalán nem használsz tőmondatokat, nekem valahogy mégis olyasféle képet adott, mintha tulajdonképpen ilyen szerkezetre lenne felépítve a történet. Ezt persze lehet, a rövidsége és/vagy magának az egypercesnek a témája, üzenete kívánta meg, de ahogy olvastam, végigkövette az egészet ez az enyhe érzelem. De ez is egyfajta kifejezőeszköz, úgyhogy meglehet, csak én vagyok olyan, akinek rögtön szemet szúr egy ilyen szerkezet.
Összességében hibátlan kis egyperces volt ez a mű, büszke lehetsz rá :) Bocsánat, hogy csak most jutottam el ide, de mindenképp ki akartam mondani mindent, amit ezzel kapcsolatban éreztem, és hát nem vagyok olyan, aki csak úgy összecsap valamit - akkor is, ha ez egész egyszerűen egy egyperces véleménye.
Khiska
Szia!
TörlésHuhh, elsőként hadd köszönjem meg, hogy írtál nekem, és nem is akármit. Mikor kitettem ezt az írást a csoportba, igazából csak kicsit fel akartam pörgetni az adok-kapok szekciót,csak azután szeppentem meg, hogy jelezted, hogy írnál nekem. Akkor pörgött csak le bennem, hogy milyen régi és kezdetleges is ez az írásom.
Persze nagyon köszönöm neked azt a sok-sok zavarba ejtő gyönyörűséget, amit írtál nekem, szinte felfogni is nehéz ennyi dicséretet... mégis bólogatva kellett egyetértenem a hibákkal. Az egyedüli dolog az említettek közül, a mondatok rövidsége, ami valóban szándékos volt, a hatás fokozása érdekében. De minden más: a színek, árnyékok és részletek hiányáról jogosan róhatóak fel nekem. A rossz vicc, igazából egy olyan valós momentuma volt a történet alapjául szolgáló élményeimnek, amire nem nagyon találtam szebb kifejezést, s mivel az illető jellemző tulajdonsága volt, így ezt semmiképp sem szerettem volna kihagyni,bár igazad van abban, hogy nem hat túlságosan odaillőnek.
Köszönöm szépen, hogy ilyen alapos véleményt hagytál nekem, s hogy egyáltalán szántál rám időt. Köszönöm a kedves szavakat is!
Xiumaru^^