Cím: Ötödik dimenzió
Szereplők: Jooheon,
Changkyun
Érintett banda: Monsta x
Megadott téma: élet
értelme
Műfaj: novella, egyperces
Javította: Ézemi
Gondolkodtál már azon,
hogy mi az élet értelme?
Hogy
merre tartunk? Miért szeretünk? Kit keresünk?
Biztos,
hogy igen…
A
mindennapos hajtás, vajon milyen végső célt szolgál? Hol van az az erkölcsi
magasság, ahova egyesek oly nagy erőket mozgósítva igyekeznek? Valóban csak az
út a fontos, vagy létezhet olyan végső boldogság, ami indokolja létünket? A
bennünk élő erők hogyan képesek teljesen maguk alá temetni minket?
Irányíthatjuk vajon a sorsunkat, vagy csak beletörődni van jogunk a hatalmasok
játékába?
Gondolkodtál
már azon, hogy mi az élet értelme?
Hogy
merre tartunk? Miért szeretünk? Kit keresünk?
Biztos,
hogy igen…
Honnan
tudjuk, hogy valami a hasznunkra való vagy sem? Hogy mi szolgálja a
fejlődésünket, és mi az, ami csak hátráltatja fokozatosan kirajzolódni látszó
életutunkat? Hogy melyik ösvény vezet a Nirvánába, s melyik a kárhozat vörös
téglás útja? Vajon a lélek vagy az intellektus a hatalmasabb? Melyikük az, ki
hűen szolgál minket, s melyikük, ki a vesztünkbe csalogat untalan?
Gondolkodtál
már azon, hogy mi az élet értelme?
Hogy
merre tartunk? Miért szeretünk? Kit keresünk?
Biztos,
hogy igen…
Megbánás
nélkül élni csak az képes, ki mindenből építkezni tud, de vajon a tapasztalatok
sokasága után, miért vész el a remény? Mintha örökké zsákutcába futó
patkányként léteznénk, s valaki a magasból azt várná: mikor jövünk rá, hogy
nincs kiút? Vagy a boldogság nem egy olyan hely, amit a jövőbe tekintve kell
keresni, hanem valami olyan emberi magaslat, ahova a jelenben kell felérnünk?
Gondolkodtál
már azon, hogy mi az élet értelme?
Hogy
merre tartunk? Miért szeretünk? Kit keresünk?
Biztos,
hogy igen…
Mitől
függ vajon, hogy valakit szinte szavak nélkül bizalmunkba fogadunk, míg más, ha
megfeszül, se kerül egy leheletnyivel se közelebb igazi lényünk melegéhez?
Hiszel abban, hogy a szeretet az egyetlen, ami képes téren és időn is átívelni?
Az ötödik dimenzió, ha úgy tetszik, melybe az ember olykor-olykor belecsöppen,
és ahol csak vergődünk az érzelmek viharában.
Gondolkodtál
már azon, hogy mi az élet értelme?
Hogy
merre tartunk? Miért szeretünk? Kit keresünk?
Biztos,
hogy igen…
-
És akkor ez a három sor ismétlődne a végén – tette le a rapszövegét Jooheon az
asztalra, s kíváncsian tekintett fel Changkyunra, hogy vajon milyen hatással
volt rá az imént hallott dal, melyet az elmúlt hetekben írt.
-
Azta! – túrt sápatag arany tincsei közé az alacsonyabbik fiú, miközben barátja
különös fényt ontó, sötétvörösnek ható tekintetét fürkészte, de a máskor
kéretlenül is segítségére siető szavak most cserben hagyták őt…
Kedves
Olvasó!
Nagyon
köszönöm, hogy elolvastad ezt a rövid kis történetet, és egyúttal szeretnélek
megkérni, hogy oszd meg velem gondolataidat a „dalszöveggel” kapcsolatosan.
Engem nagyon érdekel ez a téma, és az, hogy más mit gondol ezekről a dolgokról.
Előre is hálásan köszönöm!
~Xiumaru
(Budapest, 2017.)
Szia! :)
VálaszTörlésNagyon figyelemfelkeltő volt már a cím is, és kíváncsian olvastam ezt a kis történetet, hogy hogyan is fog alakulni - na és persze, most sem csalódtam. :) Azt mondtad, sosem írtál még ilyet, pedig annyira te vagy ez a rendezett letisztult, minden apró részletet észrevevő gondolkodás, ahogy az ismétlődő sorok között vezeted a gondolatfonalat. És nagyon, de nagyon átérezhető az egész, én is napi szinten gondolkodom hasonló alapkérdéseken, csak nem ilyen átgondolt rendszerezettséggel, ahogy itt leírtad.
Igazából meglepetés volt, hogyan is kapcsolódik ez a gondolatszál a "földhöz", mert sejtésem sem volt róla előre, de nagyon életszerű kis jelenetet alkottál. Pont ilyen, mikor csak lazán hallgatunk valakit, aki hirtelen olyan filozofikus magasságokba emelkedik, hogy elsőre abban sem vagyunk biztosak, hogy tudtuk követni. :D
És látom ám, hogy még ebbe a néhány soros jelenetbe is igyekeztél külső leírást csempészni; nem is kellene ide ennél több szerintem. :)
Sok mindennel tudnám ezt a kis művet jellemezni, de agymenésnek véletlenül sem nevezném, inkább agyemelkedés, agyszárnyalás lenne, ha már a kiindulópontnál akarunk maradni. :) Nekem nagyon tetszett ez a kis filozófia összekötve a való élettel; szívesen olvasnék tőled máskor is hasonlót, mert ugyanolyan aprólékosan megalkotott szépség ez, akár az ettől eltérő hangulatú írásaid. :)
Köszönöm, hogy olvashattam. <3
Szia!
TörlésAnnyira örülök, hogy te mindig itt vagy. Nemcsak azért, mert így nem árválkodik szegény kis történet, hanem azért is mert azon kevesek egyike vagy, akiknek igazán adok a véleményére. Sajnos már elvesztettem pár olyan olvasót, akiknek a véleménye szintén nagyon fontos volt, így a te jelenléted a történetek alatt még sokkal sokkal fontosabb számomra.^^ Ezt külön köszönöm!
Örülök, hogy megnyugtatsz, hogy nem csak én vagyok ilyen filozofálgatós típus ezek szerint!:) Igen, igyekeztem legalább nyomokban némi karakterleírást adni, bár ennél többet igazán nem tudtam volna megoldani. :) Jól esett végre írni valamit, így kifejezetten örülök, hogy sikerült nagyjából értelmezhető módon megírni ezt a szösszenetet. Köszönöm szépen a kedves szavakat, nem győzöm kifejezni értük hálám!
Köszönöm, hogy olvastad és írtál!
Xiumaru^^
Szia! :)
VálaszTörlésItt hagyok egy aprócska véleményt, mert sietek, de ezt azért gyorsan lefirkantom.
Nagyon tetszett nekem a történet, maga a dal is. Egyszerűen odavagyok az írásodért *-* <3 Annyira jól írsz és olyan jó műfajokban *-* <3
A cím nagyon megragadta a tekintetem és kíváncsian olvastam, miről is fog szólni a történet. Nem csalódtam benned, ahogy eddig sem. Minden történetedet nagyon szeretem és figyelmesen olvasom soraidat. Örömömre szolgált, hogy ezeket a sorokat olvashattam, nagyon jól érzem most magam tőle.
Nagyon köszönöm, hogy megírtad ezt a történetet és köszönöm, hogy olvashattam ^_^
Szia :)
TörlésElőször is köszönöm szépen, hogy a tartalmas napod ellenére is szorítottál időt arra, hogy nyomot hagyj magad után, hidd el, ez nagyon sokat jelent nekem. Tudom azt is, hogy ez az írás nem épp a legkönnyebben emészthető, s akár valami korhatárkarikát is lehetne rátenni, hogy kizárólag matuzsálemek olvassák el, mert azért a téma nem épp könnyed. :) Ennek ellenére vagy épp ezzel együtt nagyon örülök neki, hogy mégis tetszett neked. A műfajok próbálgatásában nagy örömemet lelem, de persze úgy sokkal jobb, ha más is elolvassa, s nem csak magamnak írom. Igyekszem a jövőben visszakanyarodni a légiesebb műfajok felé, na persze fluffokat továbbra sem kell tőlem várni, de azért majd igyekezni fogok könnyebben emészthető műfajokban is alkotni valamit. Nagyon-nagyon köszönöm, hogy írtál nekem ezúttal is! Őszintén hálás vagyok érte neked! ^^
Xiumaru
Oh, mama.
VálaszTörlésA szöveg nagyon mélyenszántónak akar tűnni, és valójában az is, ha minden kérdést figyelemmel olvasunk. Kérdés, kérdés, kérdés. Mi a lét, mi az, amiért az ember él? Na mi? Persze, hogy csak gondolkodni tudunk róla, és ezzel a rengeteg kérdéssel tökre érzékeltetted, hogy az emberek valójában sosem kapnak választ (legalábbis ebben az életben biztosan nem), csak jönnek a kérdések és jönnek.
Amúgy nagyon megfogott a dalszöveg, tetszetős.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Kiri