Cím: Magánytalan pillanatok
Megjegyzés: Az írói műhely egyik játékára készült
vers, megadott címre.
Hová
tűnt mára a nyári nap ereje?
Ősz
lett, s kihűlt óvó karodnak melege.
Szép
órák, ti miért repültök ily’ gyorsan?
Csak
magányom nem siet… megül a porban.
Miért
fogom még kezed? Magam sem értem.
Ha
velem vagy, jelened akkor sem érzem.
Ám
múltad időnként előjön egy percre,
s
ámító ezüstös port hint szemeimre.
E
rövid pillanatra eltűnik a rém,
Amely
befúrta magát közéd és közém.
~Xiumaru
(Budapest, 2017.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése