A szivárvány - 3.rész

Cím: A szivárvány (3.rész)
Szereplők: Chanyeol, Sehun (EXO)
műfaj: életrajzi dráma
Korhatár: 16

- Naaa Yeol… Kérlek… Nem akarok béna lenni az elsőnél – rimánkodott rendületlenül Sehun.

- Jaj Hunnie… Hagyjuk már ezt… Miért kell mindig ilyen erőszakosnak lenned? – hárította a furcsa kérést Chanyeol.

 A két fiú a tábor óta legjobb barátok voltak. Egymás oldalán fejezték be az általános iskolát, először Yeol, majd ezen a nyáron már Sehun is elballagott. S ősszel kezdi a gimnáziumot abban a magániskolában, ahol barátja is tanul. Kérdezhetnétek most, mégis, hogyan lehetséges, hogy a szegény családból származó fiú egy drága magán gimnáziumban tanuljon. Ehhez azonban vissza kell ugranunk pár évet.

 Sehun tizenkét éves volt, mikor ellátogattam otthonába, s először szeretett nagymamáját, majd hónapokkal később nagyapját is magammal vittem, megfáradt lelküket örök nyugalomra vezetve. Ne utáljatok most ezért, hisz azt még nem mondtam, hogy mind a két öreg élete szenvedéssel és fájdalommal volt terhes. Csupán az unokájukról való gondoskodás tartotta őket ilyen sokáig életben. De, ahogy egyszer mindenkinek, nekik is elérkezett az idejük, és én lágyan, s szeretettel öleltem őket magamhoz.

 Az ekkor tizenkét éves fiú rövid időre árvaházba kerül, ahol élete legrosszabb napjait töltötte. A fiúk egy ilyen helyen egymáson élik ki dühüket, így az erőszak mindennaposnak volt tekinthető ezen a helyen. Ám napokkal később Mr., és Mrs. Park – egyetlen fiúk kitartó, és szívet tépő könyörgésének engedve – magukhoz vették Sehunt, s azután saját gyermekükként nevelték őt.

 A kisfiú hatalmas veszteségeket élt át, ifjú kora ellenére elveszítette szüleit, majd nagyszüleit is, ám mindezen csapások ellenére, Oh Sehun élete legboldogabb napjának tartotta, mikor odaköltözhetett a házba, ahol barátja élt. Hunnie ugyan soha nem mondta cimborájának, mégis számára ő volt a család ugyanis csak mellette érezte igazán biztonságban magát. Ő volt, aki mindig figyelt rá, megóvta és szerette, a maguk gyermeki módján.

 Most hadd ugorjak vissza a megkezdett történethez, s szolgáljak némi magyarázattal. A két fiú éppen nagyon komoly dolgokról beszélgetett, mert a gimnázium elkezdése Hunnie számára azt is jelentette, hogy most már – barátjához hasonlóan – neki is lesz barátnője. Ám ekkor jött rá, hogy fogalma sincs, hogy kellene viselkednie egy lánnyal. Alig egy órával ezelőtt kezdte el faggatni hyungját a lányokról, s hamar eljutottak odáig, hogy bizony meg kell majd csókolnia kiszemeltjét. Gondolom, sejtitek, hogy Hunnie - mikor erre rájött – rögtön ki is akarta próbálni a dolgot, s itt érkeztünk vissza a fejezet elejéhez.

- Naaa Yeol… Kérlek… Nem akarok béna lenni az elsőnél – rimánkodott rendületlenül Sehun.

- Jaj Hunnie… Hagyjuk már ezt… Miért kell mindig ilyen erőszakosnak lenned? – hárította a furcsa kérést Chanyeol.

- Most miért mondod ezt?

- Mert így van – sóhajtott fel Yeol.

- Naa, csak egy aprócska puszit – próbálkozott tovább Sehun arcán huncut mosollyal.

            Chanyeol már egy ideje tudta, hogy ő nem csak barátként, sőt nem is testvérként szereti barátját. Ő mindennél jobban vágyott erre a „puszira”, de úgy érezte ezzel hibát követne el, s esetleg árt Sehunnak. Ám a fiú tündéri mosolyára szíve megdobbant és elnyomta esze ellenvetéseit.

 Az idősebb odahajolt a csillogó szemű fiúhoz és kellemesen simult ajkaira. Először csak az alsó párnácskára, majd a felsőre is, végül lassan átvezette nyelvét a remegő fiú szájába. Sehunnak eleinte fogalma se volt, mit kéne ilyenkor tennie, de idővel utánozni kezdte barátját, s bátortalan csókjuk egyre inkább kibontakozott. Majd amilyen hirtelen kezdődött, olyan hirtelen ért véget.

- Szerintem nem lesz gondod ezzel… - próbálta lenyugtatni vadul zakatoló szívét Chanyeol, miközben barátja csillogó szemekkel nézett fel rá, s ujjait ajkára vezetve simított végig döbbenten rajta.

- Ez nagyon jó érzés volt.

- Igen, ezért is szokták csinálni az emberek – mosolyodott el Yeol, s szokásához híven megborzolta Sehun hajkoronáját.

- Te így szoktál Mingmei-el is csókolózni? – kérdezte Sehun barátjától.

- Hát azért nem pont így, hisz ő a barátnőm, de hasonlóan – válaszolta meg a kérdést nyugodt hangon az idősebb.

- És csókolóztál már fiúkkal is? – fürkészte kíváncsian társát Hunnie.

- Nem, még nem. Csak most veled.

- Milyen volt velem csókolózni? – mosolyodott el pajkosan Sehun. Szerette zavarba hozni barátját, és pontosan tudta, hogy kell elérni nála azt az aranyos rózsaszín árnyalatot. - Yeol, szerinted az baj, ha én élveztem a csókot egy fiúval? 

- Nem, dehogy! – mosolyodott el megnyugtatóan az idősebb fiú.

- Olyat lehet, hogy valaki fiúval jár fiú létére? – pedzegette tovább a témát Sehun.

- Igen. Persze, hogy lehet. Ha két ember szereti egymást, akkor nem számít, hogy fiúk, vagy épp lányok.

Sehun csillogó szemmel csüngött hyungja szavain, s valóban, ahogy elkezdődött az év, Hunnie randizgatni kezdett. Chanyeol barátnője oldaláról irigykedve figyelte, ahogy barátja találkákra jár, s valóban inkább a fiúk társaságát kereste. Ám Yeol legnagyobb ellenérzésére Hunnie mindig tipikus rosszfiúkat választott randi partnereinek. Az idősebb el se tudta képzelni, hol ismeri meg barátja ezeket az alakokat.

- Mondd csak, nem randizhatnál egy osztálytársaddal inkább? – morgolódott a fiú egy alkalommal, Sehun tizenhatodik születésnapja után nem sokkal.

- Áh, azokban semmi izgis nincs. Ezek a fiúk izgalmasak, veszélyesek, és nagyon szexisek.

- Chh, már ha az embernek bejönnek a taplók – morgolódott tovább Yeol keresztbe fűzött kézzel figyelve barátját.

Sehun arcán elégedett mosoly bujkált, mert szerette Chanyeolt húzni. Észrevette már többször, hogy a fiú zavarba jön közelségétől. Persze számára Yeol csak afféle nagytestvér volt. Mint pasi nem volt az ideálja, hisz barátja tipikus jófiú volt.

- Egyáltalán még szűz vagy? – faggatta tovább a fiatalabbat egyre ingerültebben hallgatva annak válaszait.

- Talán igen, talán nem.

- Jól van, én nem szólok bele, de ha megteszed, legalább védekezzetek. Nem akarom, hogy elkapj valami betegséget.

- Jajj már Channie – sóhajtott fel Sehun, s miután kiválasztotta az ideális felsőt bele is bújt, majd felöltözve csukta be a gardróbszekrény ajtaját.

- És hogy hívják a mostani srácot? – Erőltetett mosolyt arcára Chanyeol.

- Jonginnak… és ő nem is idősebb nálam. Velem korú, csak más suliba jár. Attól, hogy nem csúcs gazdag, mint a mi sulinkban az összes kockafej, attól még lehet rendes fiú.

- Lehetni lehetne – morgott az orra alatt Yeol, de úgy döntött, nem forszírozza tovább a témát.

- Hát akkor jó szórakozást nektek.

- Köszi hyung, meglesz – vigyorodott el Sehun.

- És…

- Tudom, tudom, tizenegyre legyek itthon.

- Pontosan – mosolyodott el Yeol akaratlanul is, ugyanis barátja olyan arcot vágott, ami minden mérgét feledtette. Erre csak Hunnie volt képes.

Sehun randi partnere a ház előtt várt, s a fiú hamarosan fel is pattant a robogó hátsó ülésére, és átkarolva az előtte ülő srác derekát csúszott közelebb a másikhoz.

Jonginnak ugyan nem jutott olyan nagy szerep Sehun életében, mégis annál sokkal tovább volt a fiú mellett, mint azt Chanyeol szerette volna. Pár hónappal később a félévi vizsgákat megünneplendő, nagy bulit tartottak az egyik fiúnál, s erre a partyra Sehun és Yeol is elmentek. Az este előrehaladtával a hatalmas ház megannyi szobája kezdett egyre népesebb lenni. A párocskák sorra vonultak be a szobákba, hogy a romantikus félhomályban élvezhessék ki egymás társaságát. 

Yeol nevetségesnek találta ezt a szokást, így ő még véletlenül se cipelte be barátnőjét egyik ilyen szobába sem.

- Ne legyél már ilyen maradi… - cirógatta a lány Yeol mellkasát némi figyelem után sóvárogva.

- Ez nem maradiság, csak a buli nem arról szól, hogy kettesével mindenki elvonul dugni! – fakadt ki a fiú ingerülten.

- Istenem akkora egy hangulatgyilkos vagy kicsim… - sopánkodott a lány, aki mindig irigyen hallgatta barátnői történeteit a szoba mélyén történt dolgokról.

- Legalább az öcséd nem olyan prűd, mint te – legyintett egyet a lány, s sértődötten elvonult.

- Nem az öcsém… - dörmögött Chanyeol az orra alatt. A fiú nem undokságból szokta kikérni magának ezt a tényt, csupán valódi érzései egyszerűen összeegyeztethetetlenek voltak a testvéri viszonnyal.

A fiúnak lassan esett le a lány utolsó megjegyzése, és gyorsan körbepillantott a helyiségben. Sehun Jonginnal vad nyelvpárbajt folytatott pár méterre tőle, majd a fiúk elszakadtak egymástól, és sietve indultak meg a korábban említett szobák egyike felé.

- Ez szánalmas… - kapta le róluk feldúlt tekintetét Chanyeol. A fiú szívében őrült harag gyúlt, s fojtogatni kezdte a féltékenység. Yeol az utóbbi időben, mióta Sehunnak „komoly” kapcsolata volt, egyre nehezebben tudta kezelni az érzéseit, melyek időről-időre felszínre törtek belőle. Milliószor próbálta Sehunt lebeszélni Jonginról tudván, hogy a fiú nem elég jó neki. 

„ Te jobbat érdemelsz” – hajtogatta folyton, de intelmei süket fülekre találtak. Ugyanis Hunnie egyre szerelmesebbnek érezte magát, s mind több időt igyekezett Jongin társaságában tölteni.

Chanyeol úgy döntött nem foglalkozik sem barátnőével, sem Sehunnal, és inkább hazamegy. Képtelen volt abban a házban tartózkodni, ahol valószínűleg pont most fekszik le Jonginnal barátja. 

Az éjszaka gyorsan eljött, de Yeol szemére nem hozott álmot. Szemei előtt megállás nélkül pörögtek a korábbi jelenet képkockái, s egyre inkább úgy érezte szétszakad a mellkasa a sok elfojtott érzéstől.

Hajnali háromkor azonban valaki beosont Yeol szobájába és bebújt az ágyba a fiú mellé. Hunnie volt az, akinek szemében könnycseppek csillantak, s némán bújt barátjához. Yeol nem szólt semmit csak magához ölelte barátját. Szíve őrült ritmust vert, s mélyen szívta magába Sehun jellegzetes finom illatát.

- Megtetted? – A szobában csendesen visszhangzott Chanyeol hangja. A mellette fekvő fiú megrázta a fejét. Nem bírt megszólalni, mert könnyei fojtogatták.

- Bántott? – találgatott tovább az idősebb félve a választól…

- Nem… De azt mondta nem vár többet egy ilyen kis hülyére… - csuklott el Sehun hangja.

Chanyeol gonosznak érezte magát, de ebben a pillanatban felhőtlen boldogságot érzett. Szorosan magához ölelte a fiatalabbat és simogatni kezdte hátát.

- Hidd el, lesz olyan, aki örökké vár majd rád – mondta halkan a fiú, s lassan álomba simogatta legjobb barátját. 

Lassan Yeol is elaludt, s álmában ő volt ott abban a bizonyos szobában Sehunnal Jongin helyett, s a fiatalabb ez alkalommal nem kérte, hogy várjanak…

~Xiumaru