Mézeskalács OS

Cím: Mézeskalács

Páros: Baekhyun, Chanyeol (exo)

Műfaj: novella, fluff, slice of life

Korhatár: 12

Feladatot adta: Ziluolan Xiao

Megjegyzés: a történet Baekhyun szemszögéből íródott.

A templom felől érkező ódon, öblösen zengő dallam halkan furakodott álmomba, gyengéden csalogatva az ébrenlét felé. Ma is - mint minden reggel - hét órakor a kis falu egyetlen harangjának szólamai ébresztették az itt lakókat, barátságos, anyai hangon keltegetve gyermekeit.

Magamhoz térve mézeskalács édesen fűszeres, szegfűszeg illata lengett körül. Arcom boldog mosolyba rendeződött, hisz tudtam, hogy odakint finom falatok készülődnek. Egyenesen a konyhába hívogatott a karácsonyi sütemények bódító fellege.

- Jó reggelt, szívem - köszöntött kedvesem kellemes mély hangja, s karjainak meleg ölelésébe vont. Arcom puha, süteményillatot árasztó pulóverébe simult, majd éreztem, ahogy telt ajkai homlokomhoz értek.

- Még csak hét óra. Miért láttál neki ilyen korán? - huppantam le egyre az asztal körül hanyagul elhelyezett székek közül. Előttem a sütemények hozzávalói sorakozhattak, melyek kellemesen töltötték ki a kis helyiség légterét. A levegőben narancs héjának illóolajai kergetőztek a szegfűszeg erőszakos illatával, a fahéj jellegzetes, enyhén kesernyés porfelhőjével keveredve.

- Szerettem volna elkészülni vele mire felébredsz - válaszolta; hangjában játékosság csengett.

- Hadd segítsek én is - ajánlkoztam, mert bár számomra nem ment olyan könnyen, mégis szívesen szorgoskodtam a konyhában Channie-vel.

- Persze, gyere csak, szállj be te is - s mellém lépve a nyújtódeszkára egy mézeskalács illatú tésztagömböt helyezett. Kezeimet a golyóra vezette, s lassú mozdulatokkal lapítottuk ki annyira, hogy onnan már a nyújtóval szép, vékony réteget alakíthattam ki.

- Nagyon ügyesen csinálod, de próbáld egyenletesebbre - irányított, s éreztem, hogy felőle lágy porcukorfelhő közelít felém. Kezemet a kiterített tésztára fektettem, s ujjaim hegyével térképeztem fel a területet; ahol apró domborulatot éreztem, ott a nyújtóval tovább lapítgattam a tésztát. Kicsit lassan ment, de végül sikerült nagyjából egyenletesre kiterítenem.

- Tessék, itt vannak a formák - tett le kezem mellé Chanyeol egy dobozkát, melyben a fém süteményszaggatók halkan zörrenve ütődtek egymásnak.

- Köszi, kicsim - mosolyodtam el, s az egyre fokozódó illatokat ízlelgetve összefutott a nyál a számban.

A dobozba nyúlva kivettem egy mintázót, s ujjam hegyét körülvezetve rajta próbáltam rájönni, hogy mit ábrázol. Az öt háromszöget kitapintva azonban rájöttem, hogy ez egy csillag akar lenni. Erősen nyomtam bele a lapos tésztarétegbe, mely gond nélkül vágta ki az immáron csillagalakkal bíró leendő süteményeket. Még készítettem négyet belőle, majd a következő sorhoz új formát választottam.

A kis dobozból most egy szögletes aljú, háromszög tetejű fémet sikerült kikapnom, ami szerintem egy házat akart formálni, ezzel is készítettem pár mézeskalácsot, majd újból a kis dobozba nyúltam.

A sütő felől meleg, édes pára csapott meg, mikor Yeol kivette az elkészült darabokat.

- Nyami, isteni illatuk van. Alig várom, hogy megkóstolhassam - derült fel arcom, miközben ujjam a két félkörben végződő formán körbeért. - Ez egy szívecske, ugye? - mutattam boldogan kedvesem felé a formázót.

- Bizony - válaszolta mosolyba fúló könnyedséggel, s éreztem, ahogy ajkai arcomhoz simultak. Gyengédsége újra és újra meg tudott lepni.

- De még meg kell várnod, hogy kidíszítsük őket - paskolta meg fenekemet, majd visszalépett a szegfűszeg és fahéj illatot eregető süteményekhez.

Tíz perccel később elfogyott a hely a kinyújtott tésztán, így megpróbáltam összeszedegetni a megmaradt foszlányokat, hogy egyesítve őket újabb golyót gyúrhassak belőlük. Ám tétova tapogatózásom során a forró fémhez ért ujjam, s én azonnal feljajdulva kaptam el a kezem az égető vastól.

- Vigyázz, az forró - hangzott pont egy másodpercnyi késedelemmel kedvesem figyelmeztetése. - Nagyon megégetted magad? - lépett hozzám, s kezemet a csap hűs vízsugara alá tartotta; a fájdalom azonnal enyhülni kezdett.

- Már jobb is - mosolyodtam el, mert kicsit szégyelltem, hogy ennyire ügyetlen voltam.

- Nem a te hibád volt, én tettem rossz helyre a tepsit. - Bár hangjában mosoly csendült, még hallottam a közé vegyülő aggodalmat s enyhe bűntudatot. Yeol telt ajka gyengéden simult ujjamra, könnyed csókkal gyógyítva kipirult, érzékeny bőrömet. Ám kedves kis pillanatunkat a sütő felől terjengő égett, szenes szagok mérgezték meg.

A kis konyhát pillanatok alatt átjárta az égett mézeskalácsok kellemetlen, keserű fellege.

- Istenem... Ezek meg közben megégtek - zsörtölődött Chanyeol, mialatt a tönkrement darabok helyére új adagot tett; a tepsi fémje ridegen ütődött a sütő rácsának.

- Gyere, inkább díszítsük ki a már kész darabokat - éreztem, ahogy párom mögém lépett, s meleg pulóvere körülölelt. Kezeit enyémre simította.

- Ez egy habzsák, ha óvatosan megnyomod, vékony cukormázcsíkot nyom. Úgy lehet vele rajzolni, mint egy tollal. Add a kezed! - Felé nyújtott tenyerembe egy fenyő alakú mézeskalácsot fektetett. Ahogy mögülem előrenyúlt, éreztem a nyakára fújt parfüm jellegzetes, biztonságot nyújtó illatát. Nem sokat haboztam az aroma felé fordulva, finom bőréhez könnyed csókkal simultam.

- Ne tereld el a figyelmemet, Baekhyun, mert megint odaégetek valamit - nevetgélt miközben a másik kezemben lévő habzsákot a sütihez vezette.

- Lassan zárd a tenyeredbe - irányított, s én követtem utasításait. - Próbálj rá valami mintát rajzolni.

Fogalmam sem volt, mi sikeredett a végére, de azt éreztem, hogy a sűrű cukormázból bőven jutott az ujjaimra is. Letettem hát az elkészült darabot és a díszítéshez használt zsákot is.

- A dekorálást inkább rád hagyom, mert így hamar el fog fogyni - mosolyodtam el, miközben a székre huppanva ujjaimról kezdtem el leszopogatni a rákent édességet.

- Ha ilyeneket csinálsz, nekem se sok kedvem lesz a sütiket díszítgetni - sóhajtott fel kedvesem.

- Sajnálom - adtam az ártatlant, s soron következő ujjamról lassan nyaltam le a folyékony cukrot.

- Na, jó, kész, ennyi volt - lépett hozzám sietve Channie, s a következő pillanatban már ölében találtam magam, amint a hálószoba felé cipelt.

Egy óra elteltével karjaiba bújva szívtam magamba enyhén citrusos, édes illatát, miközben ujjaim hegyét arcvonalán vezettem végig.

- Nagyon csendes vagy. Mire gondolsz most? - kérdezte, mélyen búgó hangon.

- Csak arra, hogyha az arcod is olyan, mint a lelked, akkor gyönyörű férfi lehetsz... - Chanyeol nem szólt, csak perzselő ajkait enyémre zárta.

Csókjának mézeskalács íze volt...

~Xiumaru

(Budapest, 2015.)