Cím:
Az utolsó könnycsepp
Szereplők:
Zhang Yixing, Park Minhyuk
Érintett
banda: EXO, Astro
Műfaj:
egyperces novella
Korhatár:12
Határozottan nyúlt a bár hideg, acélszínű pultján várakozó
kis pohár felé. Az áttetsző folyadék néhány értékes cseppje, a csapos kapkodása
miatt, most az üvegfalon araszolva haladt a pohárka körül kialakulóban lévő
tócsa felé. Ahogy felemelte, annak korábbi helyét tökéletesen jelölte az imént rajzolódott alkoholglória. Elbambulva figyelte a kis
ovális tócsát, mely hazugságokat suttogott felé.
Megrázta fejét, elszakítva tudatának láthatatlan fonalát a
pulton hagyott folttól; szájához emelte a pohárkát, s mély lélegzetet véve
szívta magába a keserű gőzt. Nem volt jó ötlet… Gyomra akaratlanul is
összerándult a vodka fanyar illatától, tudta, hogy már egyetlen porcikája sem
vágyik rá, egyedül lelke áhítozott a felejtést hozó elixírre.
A tiszta szesz ezúttal is végigmarta nyelőcsövét, hiába
előzte meg ezt a kört számos korábbi, a kínzó érzés, melyet az ital okozott,
nem enyhült, Yixing mégis elmosolyodott…
A helyiségben hangos zene dübörgött, a levegőt átjárta a
táncoló tömeg izzadságának párája, mely minden lélegzetvétel során mélyen
beléfurakodott. A pultot maga mögött hagyva tért vissza a táncoló tömegbe; a
testek ontották magukból a hőt, szinte csukott szemmel is pontosan tudta, mikor
halad el valaki mellett. Az alkohol és a zene fűtötte a fiatalokat, kik
szorosan egymáshoz simulva adták át magukat az élvezetnek.
Yixing rövidesen egy forró tenyeret érzett meg arcán, majd a
vékony ujjak végigsiklottak rajta, elkenve a bőrén csillámló atomnyi
izzadtsággyöngyöket. Megérezte a só ízét ajkain…
- Szia, én Minhyuk vagyok. Téged hogy hívnak? – kérdezte a rá
felnéző, szép arcú fiú, aki alig fél fejjel volt alacsonyabb nála. Mézszínű
árnyalatokba úszó hajszíne jól illett kedves, barna tekintetéhez.
- Nem teljesen mindegy? – hunyta le fagyosan sötétlő szemeit
újra, s az alkoholnak átadva az irányítást mart a fiatal srác ajkaira. Izzadt
testük minden zilált lélegzetvétel alkalmával összesimult, mígnem teljesen összefonódva
kezdtek táncolni. Ajkaik továbbra sem távolodtak el egymásétól, a fiatal
rettenetesen élvezte Yixing szenvedélyét, még ha nem is neki szólt.
Az idősebb tenyerei vágyakozva simítottak végig a fiatal fiú
hátán, majd annak derekára záródva vonta ágyéka közelébe.
- Nem megyünk inkább fel hozzám? – nyögött fel Minhyuk,
miközben Yixing forró nyelve nyakának puha bőrére siklott. A kérdés hallatán a
meginvitált fiú kicsit elmerengett. Tudta, ha belemegy, többé nincs visszaút…
Végül aprót biccentett, kézen fogta a boldogan mosolygó fiút,
s egy mások számára láthatatlan könnycseppel szemében elhagyta a táncteret.
~Xiumaru
(Budapest,
2016.)
Szia!
VálaszTörlésÉrdekes, hogy te is ilyen melankolikus hangulatú szösszenetre vágytál most, amilyenre én, és azt kell mondjam, minden szava megragadott. :) Tetszett, hogy még a kilöttyent alkoholban is benne volt a keserű fájdalom, amit Yixing feledni szeretett volna egy kicsit. Minden pillanatot érezhetően átadtál most is; ott éreztem magamat is abban a fülledt klubban, azzal az érzéssel, ami szinte üvölt az ember bensőjében.
Erotika is épp annyi volt ebben a kis történetben, amennyit a helyzet megkívánt, és még mindig nagyon szeretem ezt a könnyed festői vagy inkább költői stílust, ami a te sajátod. :)
Köszönöm, hogy olvashattam; egyszerre volt szép, és jól is esett. <3
Szia!
TörlésJuj, hát nem győzök hálálkodni, hogy mindig írsz nekem, annyira jól esik, köszönöm neked!<3
Hát igen, keserű fájdalom az bizony volt benne, de köszönöma többi észrevételt is, örülök, hogy sikerült átadnom valamennyire a hangulatot^! Nagyon nagyon köszönöm még egyszer, hogy elolvastad és írtál nekem!
Xiumaru