1.gyakorlat: Irányított írás kép alapján
Képet adta: Nárcisz
Megjegyzés: A húszperces
gyakorlatok lényege, hogy az írás és javítás munkálatai nem
haladhatják meg összesen a húsz percet. Ezeket a történeteket bétázatlanul,
utómunkálatok nélkül őriztem meg, így előre is elnézést kérek a hibákért, de
csak így követhető a változás a gyakorlatok kitalálói szerint. :)
Megadott kép
A
játszótér
Ez volt a mi helyünk…
- lüktetett fel gondolataimban egyből a közös játékok emléke, amint a
zsebkendőnyi, emeletes házak árnyékában megbúvó, zöld területre értem. Szívemet
akaratlan is vágtázó ütemre sarkallta a régmúlt kalandok izgalma... Olyan nagyon
gyerekek voltunk még akkor, a szó rossz és jó értelmében egyaránt. Hátborzongató
vakmerőségek, életveszélyessé fajult ötletek, meggondolatlan fogadások, mégis
minden közösen töltött órát a boldog gondtalanság fáradt párája lepi el.
A
teret, melyen régen is, csupán néhány különböző alakúra hajlított, égő vörösre
mázolt vas mászóka ácsorgott, mostanra teljesen meghódították a gyomok. Vaskos,
szikár száraik erőszakosan fonták körbe a gyermekkor bástyáinak oszlopait. A
hajdani kényelmes, okkersárga pad, most festékét vesztve, szálkássá
forgácsolódva merült a burjánzó füvek tengerébe.
Emlékszem,
a te kedvenced a hinta volt, melyen egyszer addig hajtottad magad, míg a
fékevesztett játék át nem fordult a holtpontján, s te fejjel lefelé tekintettél
le rám, abban az egyetlen, örökké élő másodpercben. Akkor, abban a pillanatban
elhittük, hogy bármire képesek
vagyunk…
Ám
emlékeink tündérporos színhelye mostanra fémhulladékok lerakóhelyévé lett, tele
törött babakocsikkal, elnyűtt küllőkkel, lukas fémvödrökkel s egy rozsdamarta,
királykék üzemanyag tartállyal, melyből most egy meglepett búbos banka pislogott
felém…
~Xiumaru
(Budapest, 2017.)
Sziaaaaa!! :D
VálaszTörlésLátom, a madárkás képet választottad végül, és teljesen jól tetted, mert ez egy baromira jó történetecske lett! :D Durva, hogy azalatt a rövidke idő alatt, amennyi a rendelkezésedre állt, mennyi magvas és jelentőségteljes gondolat ugrott ki a fejedből!
Az egész történetet átitatja a nosztalgia, a régmúlt gyerekkor feletti mélázás. Nagyon szépen kifejezed a mulandóságot a játszótér kinézetének leírásával, teljesen elképzelhető az egész hely, és a leírásokat egyúttal ügyesen arra is felhasználtad, hogy beleültesd a névtelen főszereplő érzéseit. Teljesen benőtte már a gaz a régi játszóteret, ez nekem egyrészt azt juttatta eszembe, hogy ahogy felnőnek az emberek, úgy elhagyják a legtöbb gyerekes dolgukat, és csak a rozsdamarta maradékai állnak már csak, amiket bevonnak, megrontanak a felnőttes gondolkodás, az érett tudat gyomjai.
Az a rész is nagyon tetszik, ahogy leírod a főhős barátjának féktelen játékát. Tény, hogy kicsiként, fiatalként mind elhisszük, hogy bármire képesek vagyunk, ha nagyon akarjuk, aztán ez az érzés idővel elhalványul, megkopik, van, akinél majdhogynem teljesen el is tűnik, s azoknak a legjobb, akiknek mindössze csak egy ésszerű, reális formát vesz fel az évek során...
És akkor ott a végén a játszóteret borító limlom leírása, amik bennem tovább erősítették azt az érzést, hogy a gyermekkor vágyai, álmai, örömei most ott fekszenek összetörve és elhajítva, de az üzemanyagtartályban ott lakik egy búbos banka, szóval lehet, hogy a gyerekkor letűnt és lassan megeszi a rozsda, de a helyén új élet fakad...
Lehet, te totál nem ezekre gondoltál, miközben írtad, de nekem teljesen ez jött le! :D A leírásaid szokás szerint igazán lényegre törően megkapóak és élettel teliek voltak, így igazán könnyen el tudtam képzelni ezt a játszóteret. Ez a rész a kedvencem: " A teret, melyen régen is, csupán néhány különböző alakúra hajlított, égő vörösre mázolt vas mászóka ácsorgott, mostanra teljesen meghódították a gyomok. Vaskos, szikár száraik erőszakosan fonták körbe a gyermekkor bástyáinak oszlopait. A hajdani kényelmes, okkersárga pad, most festékét vesztve, szálkássá forgácsolódva merült a burjánzó füvek tengerébe." Valahogy nagyon látom magam előtt itt a gazt meg azt a korhadt padot! XD
A kifogásom a történettel egyedül az volt, hogy helyenként voltak vesszőhibáid, amelyek közül az egyik olyan zavaró, hogy folyton belekeveredek miatta abba a mondatba. x_x Erről van szó: "A teret, melyen régen is, csupán néhány különböző alakúra hajlított, égő vörösre mázolt vas mászóka ácsorgott, mostanra teljesen meghódították a gyomok." Itt a régen is után nem kell vessző!
Mindent összevetve mikor elkezdtem olvasni, gőzöm sem volt, hogy hogy fogod ebbe belevonni a búbos bankát, de teljesen elégedett vagyok a megoldásoddal, hatásos is lett átéléssel megfogalmazott, érzelemmel teli leírásokkal, és ötletesen is került bele a madár. Ügyes vagy! :D És respect, hogy ilyen jót írtál ilyen rövid idő alatt! :D
Szia!
TörlésHát komolyan, meg sem érdemlem, hogy írjanak nekem, mert itt van ez a gyönyörű komment már mióta, és én meg teljesen elfelejtettem, hogy nem válaszoltam még erre sem. Ne haragudj!!!!
Tudom, hogy ezek a húszperces "próbák" nagyon is megkérdőjelezhetőek, hiszen egy jó íráshoz sokkal több időre van szükség, mint húsz percecskére, de magamról tudom, hogy a legnehezebb számomra sokszor a történet témájának megtalálsa. Így én ezért is vágtam ebbe bele, és szeretném is majd folytatni, mert a rövid idő, valahogy serkentőleg hat olykor a tudatomra, és nem ragadok benne az ötletelés mocsáraban. Remélem, ha sok ilyet megírok, könnyebben fogok témára találni az igényesebben megírt történeteim esetében.
Köszönöm még egyszer a képet. Először nagyon megszeppentem tőle, de aztán beugrott ez a kis szösszenet.
A meglátásaid jók voltak, nem magyaráztad félre, ne félj. Valóban a gyermekkor elmúlását szerettem volna minél több eszközzel megjeleníteni, amennyire ezt a történet terjedelme lehetővé tette.
KÖSZÖNÖM SZÉPEN, hogy írtál nekem hozzá! Mindig nagyon jól esik olvasni a soraidat, meglátásaidat!
Xiumaru^^